A Liverpool Klopp mestertervének, a rendkívül hatékony védekezésének és Allison bravúrjainak köszönhetően ült fel Európa trónjára. A Spurs végig szenvedett, mint malac a jégen, ezért nem igazán volt esélyük. Meccselemzés.

Kezdőcsapatok

Tottenham( 4-2-3-1): Lloris - Trippier, Alderweireld, Verthongen, Rose - Sissoko, Winks - Eriksen, Alli, Son - Kane

Liverpool( 4-3-3): Allison - TAA, Matip, van Dijk, Robertson - Fabinho, Henderson, Wijnaldum - Salah, Firmino, Mané

A kezdőket illetően egyik oldalon sem ért bennünket meglepetés. Pochettino együttesében a négyfős védőfal előtt Winks és Sissoko játszott, Alli középről, Son balról befelé, Eriksen pedig jobbról befelé mozogva próbálta támogatni a sérülésből visszatérő Harry Kane-t. A túloldalon pontosan az a 11 játékos futott ki a gyepre, akikre előzetesen gondoltunk.

A büntető egy teljesen váratlan meccsképet eredményezett

Pár másodperc elteltével Moussa Sissoko karjához ért a labda a tizenhatoson belül, ezért a mérkőzés játékvezetője, a szlovén Damir Skomina büntetőt ítélt a Pool javára. A kezezéssel kapcsolatban a következő szabályok vannak érvényben: Kizárólag a szándékos kezezés büntetendő, melynek megítéléséhez 3 körülményt kell figyelembe venni: A kar testhelyzete a kezezést megelőzően( természetes avagy sem ), a kéz mozdult-e a labda irányába, mennyire közelről érkezett a játékszer. Fontos megjegyezni, hogy Roberto Rosetti - aki az UEFA bíróküldésének a feje - idén januárban úgy nyilatkozott: „büntetni kell és büntetni is fogjuk, ha a kar teljesen eltávolodik a testtől, különös tekintettel a váll fölé emelt kéz esetét. Ha egy védő a karjait használja a teste megnagyobbítására, ha így szeretné blokkolni a labdát, az nem fair.”  A francia játékos nem blokkolni akart, hanem egy esetlegese beadásra vagy mélységi passzra próbálta felhívni társai figyelmét, de a fentiek értelmezésében a játékvezetőnek büntetőt kellett ítélnie.

A vezetés birtokában Klopp gárdája odaadta a labdát és a kezdeményezés lehetőségét ellenfelének, sőt még a védjegyüknek számító agresszív és intenzív letámadást sem vetették be. A nagy hatásfokú védekezésük kulcsa a következő volt: Salah és Mané is segített a szélső védőiknek labda ellen, így a 3 középpályás a középső területekre tudott koncentrálni. Ennek következtében a Tottenham egy brutálisan stabil, kompakt, zárt, egységes és gyakorlatilag áthatolhatatlan csapattal találta szemben magát, amely ellen nem találta meg az ellenszert. A Liverpool labda ellen nem arra ment, hogy azt visszaszerezze, hanem arra, hogy a Tottenham együttesét arra kényszerítse, hogy teljesen a komfortzónáján kívül futballozzon. Ez abban merült ki, hogy Winks és Sissoko elől teljesen elzárták a passzsávokat, Eriksent semlegesítették, így pedig a két belső védőnek és a kapus Llorisnak kellett szerveznie a játékot, nagyon elenyésző sikerrel. A Son-Rose bal oldali duóban volt némi potenciál, de Alexander-Arnold felmondta ellenük a leckét. A felívelések utáni lecsorgókat a liverpooli játékosok gyűjtötték be, a mélységi indításokat vagy lefülelték, vagy nem voltak pontosak. A labdajáratásban nagyon sok volt a hátrapassz, oldalpassz, nem láttunk olyan átadásokat, amelyek előrébb vitték volna a támadást londoni részről. Csak a biztosat választották, rizikósabb átadásokra nem igazán vállalkoztak. A 4 védő közül Rose kivételével mindenki többször, mint 80-szor ért labdába, a 4 támadó közül viszont csak Eriksen( 52 ) jutott 50 fölé ezen a téren.

Ez nagyon nem az ő meccse volt...Teljesen eltűnt a van Dijk és Matip gyűrűjében.

Pochettino változtatásai ezúttal nem jöttek be

A 2. félidőre is maradt a 4-2-3-1-es formáció, de Son átment a jobb oldalra, Eriksen középre húzódott, Alli pedig a bal oldalon játszott. Eközben Kloppék az 1 gólos vezetést védték és a kontrákra építettek. A még hatékonyabb védekezés érdekében lehozta a sérülésből visszatérő Firminot, illetve Wijnaldumot, a helyükre Origi és Milner érkezett. Pochettino a 65. percben cserére szánta el magát: Az Ajax ellen egy félidő alatt triplázó Lucas Moura váltotta Harry Winkst. Ez a csere azt eredményezte, hogy Eriksen lépett vissza a védelem elé, Sissoko mellé. A 70. perc tájékán egy kicsit felpezsdült a meccs: Milner majdnem megduplázta a Pool előnyét, a Spurs pedig többször is egyenlíthetett volna, de vagy nem voltak elég precízek, vagy Allison védett bravúrral.

Összességében a találkozó képe alapján a jobb csapat nyert. A lefújást követően nagyon csalódott voltam, mert sokkal többet vártam. Mindkét együttes játékából hiányzott a tűz, az akarat, a szenvedély és a gyilkos ösztön. Ez a finálé minden szempontból az egyenes kieséses szakasz totális ellentettje: Ezúttal nem beszélhetünk a támadó foci diadaláról, heroikus fordításról, taktikai háborúról, változatos meccsképről, drámáról vagy pazar iramú, pulzáló meccsről. A döntő irama bántóan lassú volt, nem igazán volt feszültség sem. A játékosok összesen 11(!!) alkalommal szabálytalankodtak, a játékvezető pedig nem mutatott fel sárga lapot. Egy döntő kapcsán ezen számok nagyon ritkán fordulnak elő. van Dijk és Matip ismét befűzte az oktatófilmet, ezen a meccsen feltették a koronát az idei teljesítményükre. Mindezzel együtt le a kalappal Pochettino legényei előtt, ugyanis két párharcot nyertek meg abszolút underdogként, ezen a meccsen még a szerencse sem állt az ő oldalukon. A Liverpool ezen a találkozón nem a saját, megszokott stílusában focizott, de most erre volt szükség a dicsőség, a siker, a győzelem érdekében.

A mindent eldöntő gól.

Ti hogyan láttátok?